Új élet?
Már régóta fogalmazódik bennem, hogy – legalább így írásban – kiadjam magamból azt a dühöt, amit a mindennapi élet termel bennem már hosszú évek óta. Igen, vágyom arra, hogy leírjam, mert talán úgy fogom érezni, hogy ez majd lenyugtat egy kicsit. Vagy talán úgy, hogy én mát tettem valamit a sok „kaki” ellen. Lehet, hogy titkon azt is remélem, hogy nyitott fülekre lelek az írásommal. Talán azt is remélem, hogy megvalósulhat mindaz, amit nemsokára leírok. Nem tudom. Egyet tudok biztosan: a nyilvánosság ereje elveszett (legalábbis az általam ismert környezetben, bár szerintem az egész világon így van ez, nem tudni, hisz irányított híreket hallunk). Szinte büntetlenül bele lehet mondani bármit egy másik ember arcába, függetlenül attól, hogy igaz, vagy nem. De elég ebből, jöjjenek a gondolatok arról, hogy mik azok a „kakik”, amikkel együtt élünk a mindennapjainkban. Még egy pontosítás, mielőtt nekikezdek: én magyar viszonylatokról beszélek, mert itt élek, itt vannak ismerőseim, innen vannak tapasztalataim. Ez nem zárja ki, hogy ezek a „kakik” nem léteznek más országokban is, de ha igen, akkor nagyobb a baj…
